Megejtettük a második tárgyalást.
Számomra igen megnyugtató módon egy irodában, ahol jól láthatóan ha nem is rég óta de aktív munka folyik. Egy felhőkarcoló alacsonyabbik szintjén, cégtábla a bejárati ajtón, kis előtér, kis ügyfélszolgálat és értékesítési részleg stb. Minket egy kellemes tárgyalóba vittek és azonnal zöld teával kínáltak.
A legutóbbi üzleti posztban azt írtam, hogy az igazgatóval fogunk találkozni amit hibásan tettem. Azóta visszagondolva azt mondták az első találkozásunk végén, hogy "to meet the general manager" az meg azért még nem igazgatói poszt.
Ennek fényében azonban semmilyen meglepetés nem ért.
Ezen alkalommal fogtuk magunkat az Ügyfelemmel és átnyújtottuk messze földről hozott ajándékainkat. Az én kapcsolattartóm és a fent említett felső vezető bort illetve pálinkát kapott az ezidáig végig jelen levő asszisztensük pedig csikóbőrös kulacsot.
Korábban beszélgettünk róla hogy mindketten nézzük át az itteni szokásokat és nagyon jó volt látni az Ügyfelem a precízségét. A névjegykártyacserénél tökéletesen alkalmazta a kínai protokolt. Két kézzel adta és vette át, hosszan vizslatta majd illedelmesen maga elé tette az asztalra. Ilyenkor tényleg imádom a munkámat.
A tárgyalás során újra átvettük a termék minőségével kapcsolatos kérdéseket (a Kínaiak tárgyalástechnikájára általánosan igaz, hogy mindent két-háromszor átbeszélnek) és pontosítottuk a csomagolási kívánalmakat. Újra leszögeztük, hogy az korábbi email-ek során átbeszélt szerződésben semelyik félnek nincsen kivetnivalója. Több körben agyondicsértük egymást, egymás országát és rokonságát...
Végül közölték, hogy bár a két felső vezető aki jelen van alá is írhatná a szerződést de mivel ez az első üzlet a két fél között és reményeik szerint hosszútávú kapcsolatot alakítunk éppen ki, a CEO (na ez már tényleg az ügyvezető igazgatót jelenti ugyibár) maga szeretné aláírni a szerződést, hogy Ő is személyesen találkozzon leendő nagyra becsült beszállítójával. Ő azonban csak pénteken érkezik vissza egy üzleti útról.
Mi természetesen megköszöntük, hogy a Vezetőjük megtisztel minket a személyével és biztosítottuk őket, hogy nem sietünk sehová, ha a tisztelt CEO netán pénteken még fáradt lenne az utazása után mi a hétvégén is bármikor szívesen megejtjük a ratifikációt.
Ezt ők köszönték meg.
Még vagy fél óráig újra megdicsértük egymás kiválóságát és mindent megköszöntünk amit csak lehetett. Ez mit ne mondjak elég fárasztó volt. Az Ügyfelemen konkrétan láttam a kimerültség tüneteit, ráadásul Ő még az időeltolódást is sokkal nehezebben viseli mint én.
Miután elköszöntünk a kapcsolattartóm még készségesen elvitt minket egy boltba ahol lehet szénsavas ásványvizet venni. Ez az Ügyfelemnek fontos volt mert nagyon nem ízlett neki a helyi palackozott víz amiből bubis konkrétan nem létezik.
Ennyi. Alapvetően egy hosszú és nehéz de nagyon pozitív tárgyaláson vagyunk túl. Az aggályaim kezdenek eloszlani de persze még semmi sem dőlt el.
A CEO nak ügyesen tartogatunk egy aduászt. Tokaji Aszúnak hívják. ;)
A ti vakerotok