Habár a mai tárgyalás kimerítő volt mégsem lébecolhattunk el egy egész napot kirándulás nélkül így hát felkerekedtünk és meglátogattuk Szecsuán tartomány legnagyobb Buddhista templomát a Wenshu Monastery-t.
Nem mondom, hogy nem lepődtem meg megérkezésünk után. Ez a templom nem egy épület hanem egy egész tucatja épületeknek amit egy gyönyörű park vesz körbe. A bejáratnál hatalmas aranyozott szobrok köszöntik az embert és mindent eláraszt a tömény füstölő illat.
Röviden a templom történelméről:
Eredetileg a Tang dinasztia építette valamikor ezerötszáz évvel ezelőtt (nagyon régen). akkor még Xinxiang Templomnak hívták. Fontossá a tizenhetedik században vált amikor egy Cidu nevű szerzetes odament és két fa közé letelepedve sokáig aszkéta életet élt végül meghalt. A legenda szerint a hamvasztásán a lángok között megjelent Wensu istenség szobra és jó sokáig ott is maradt. Na azóta baromira tisztelik Cidu-t mint Bodhisattva Manjusri reinkarnációja és minden császár meg nagyúr hozzáépítette a maga kis részét a templomhoz. az épületek amúgy egytől egyig bambuszból és fából vannak így a feliratok amiről tájékozódtam általában arról szóltak hogy hányszor és mikor égtek le és ki építette újjá.
Van itt még egy jó sztori: Az egyik legnagyobb nevezetessége a helynek a jade Buddha szobor amit egy Xing Lin nevű szerzetes hozott Burmából. Gyalog.
Ha jól vettem észre a templom kertjei a helyi idősek közkedvelt pihenőhelye. Számtalan pagoda, teraszocska, tavacska és nyugodt zug található a területen. Egyáltalán nem egy fontos szakrális helynek tűnik néhol inkább rekreációs központnak. A kedvenceim a táblajátékot játszó kedélyes urak voltak.
A parkban amúgy kényelmesen megférnek a teknősbékák és varangyosbékák. Ez utóbbiak érdekes akusztikát kölcsönöznek néha a környezetnek. Főleg a Csillagkapus tó környékén.
A templomot elhagyva egy elég autentikus részre ér ki a vándor. Értelemszerüen füstölő boltok egymás hegyén hátán, temetkezési vállalkozók akik színes plakátokon hirdetik a csinos kis sírokat és jó pár autentikus teázó. Egy kettőben olyan arcok üldögélnek akik láthatóan egyidősek a templommal. Lehet, hogy van valami ebben a Buddhizmusban.
A helyzet az, hogy még rengeteget lehetne írni a helyről de mivel elég fáradtnak éreztem magam nem volt energiám maradéktalanul belemerülni a részletekbe. Ha lesz időm ide még visszajövök a héten és akkor a poszt is frissülni fog.
A ti vakerotok