A fenti dátumból sejthető, hogy megérkeztem Kínába.
Az út kifejezetten kedvemre való volt. Budapestől Amszterdamig említésre sem méltó laza 1óra40perc alatt értünk. (Azért belegondoltam, hogy ennyi idő alatt a Velencei tóra jutok ki személyvonattal) Viszont egy gyors cigiszünet után már szállhattunk is be egy Boeing 747-400-ba ami kisfiús örömöket csalt ki belőlem, és az út során gyakran pillantottam rá a repülés információs monitorra. Átlagosan 11000 méter magasan repültünk és tettük mind ezt 930 km/h-val. Amszterdam Chengdu közötti kb. 8400 kilómétert így 9 óra alatt 10perc késéssel(!) tettük meg amit megint csak megirigyelhetne egy két tömegközlekedéssel foglalkozó cég.
Miután leszálltunk és bebocsájtást nyertünk a Kínai Népköztársaságba a Vevő aranyosan nevünket kis táblára kiírva várt. Öten ültünk be a kocsiba amit a felesége vezetett. (Alig fértünk be aminek nem nagyon örültem mivel három emailban is említettem, hogy hárman érkezünk. Egy komoly cég küldhetett volna nagyobb kocsit, hogy ne a menedzser családi járgányával kelljen ...stb ...szóval erről is majd a szakmai részben.)
Na és az utunk a szállodába Chengdu külvárosán keresztül elég emlékezetes marad számomra. Hatalmas építkezések és lakótelepek, óriási területen elnyúlva. Azonnal a békásmegyeri lakótelepre gondoltam és arra, hogy az itt kb. egy picike blokk lenne csak. Gigantikus komplexumok emelkednek ki a síkságból. A hatalmas épületeket pedig beborítja a számomra hihetetlen páratartalommal járó szmog. Itt nincsenek felhőkarcolók itt szmogkarcolók vannak. A 4x3 sávos autópálya egészén olyan szag uralkodik mintha egy benzinkúton nagy baj történt volna.
A ti vakerotok