Az utazásom üzleti részének végére jutottam ma. Az Ügyfelemmel a Vevő cég irodájában aláírtuk a szerződést. A dolgok a várható forgatókönyv szerint zajlottak de persze mégsem...
Az irodába érkezve újra hosszan szétdicsértük egymás mindenét és biztosítottuk egymást a kölcsönös barátságról meg, hogy "This is a beginning of a beautifull...". Végül persze jött a várva várt ellenjegyzési illeték kérdés meg az, hogy ezt álljuk két részről.(az összegről itt az Ügyfelem érdekében nem írhatok). Aki a korábbi posztokat is olvasta tudja, hogy nem ért váratlanul a dolog de persze a keserűség rögtön elöntött... Na de a remény hal meg utoljára. Odafordultam az ügyfelemhez és egyszer még utoljára elmondtam a véleményem/tanácsomat ami nagyjából így hangzott: "Erről beszéltem? Szóval én ezeknek egy fillért nem adnék." Az Ügyfelem viszont nálam is nagyobb kalandor és mivel a kockázat úgy a döntés is az övé. Rákérdeztünk, hogy még is hogyan gondolják technikailag ezen illeték megfizetését amire egy puritán készpénz vagy utalás volt a válasz. Kis számolgatás után az Ügyfelem a következőképpen döntött: Hogy megnyugtassa magát miszerint Ő a lehető legkészségesebben járt el és semmiben nem elutasító inkább előzékeny, a következőt ajánlotta fel: A bemondott összeg töredékét készpénzben kifizeti (és itt tényleg bagatell zsetonról beszélünk, kikalkulálva a korábbi napokban tapasztalt életszínvonal, átlagkereset és egyéb szorzókat, gyakorlatilag nem adott nekik annyi pénzt amennyiért az utóbbi hetek fáradozásai megérték volna) átvételi elismervény és eljárási megbízás fejében. A maradékot pedig az esetben utalja ha az ellenjegyzett szerződés a telephelyére megérkezik. (Többször hangsúlyoztuk, hogy azt akár személyesen is elhozhatják a leendő gyárlátogatás keretében).
Ebbe a kínai vevők belementek és kicsit ügyetlenkedve de végül elénk rakták az összes aláírásra váró papírt. Az igazgatójukkal még az aláírás után is hosszan beszélgettünk a szocializmusról és a kínai magyar barátságról amit mi is éppen most erősítettünk meg.
Végül kézfogások sora és fotó(!) aminek én különös képen örültem mert ha átvernek (áhh ugyan) kapásból tudok egy két intézményt ahol örülnek az ilyen fotóknak.
Végül visszafuvaroztak a szállásunkra ahol megvártuk, hogy elhajtsanak és az 5 csillagos szálloda bejárata helyett egy közeli kricsmi felé vettük az irányt, hogy néhány rizssör mellet kielemezzük a dolgot.
Egyenlőre ennyi. Most náluk a labda. Mi meg ahogy az Ügyfelem mondta: "Eljöttünk Kínába! Ez már megérte."
A ti vakerotok